 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
| Missziók
|
||
         |
Cassini
misszió A Cassini misszio egy kettős szondából ált, az orbitből és a Hygens leszállóegységből. Az ESA fejlesztette Huygens szondát a Titánra és a Szaturnusz körül keringve behatóan tanulmányozza a bolygót a gyűrűivel és holdjaival együtt. A fő célkitűzések a következők: a gyűrűk háromdimenziós struktúrájának és dinamikus viselkedésének a meghatározása; a holdak felszíni összetételének és geológiai történetének tanulmányozása; a Iapetus fő hemiszférájában levő sötét anyag eredetének és természetének a meghatározása; a magnetoszféra háromdimenziós struktúrájának és dinamikus viselkedésének a kutatása; a Szaturnusz atmoszférája dinamikus viselkedésének felhő szintű meghatározása; a Titán felhői és homályai időbeli változékonyságának tanulmányozása és a Titán felszínének jellemzése regionális léptékben. Tizenkét tudományos műszer van az Orbiter fedélzetén, ebből kettőnek, a Cassini Plazma Spektrométernek (CAPS) és a Dual Technique Magnetométernek (MAG) a kifejlesztésében vettek részt a KFKI RMKI fejlesztői, köztük jelenlegi fejlesztőink is, az Orbiter szimulátorát (EGSE) tervezték. A következő műszerek találhatók még az orbiteren: Cosmic Dust Analyzer (CDA); Composit Infrared Spectrometer (CIRS); Ion and Neutral Mass Spectrometer (INMS); Imaging Science Subsystem (ISS); Magnetometer (MAG); Magnetospheric Imaging Instrument (MIMI); Cassini Radar (RADAR); Radio and Plasma Wave Science (RPWS); Radio Science (RSS); Ultraviolet Imaging Spectrograph (UVIS); Visible and Infrared Mapping Spectrometer (VIMS); A Cassini 1997 októberében indult az Európai Űrügynökség Huygens nevű szondájával. A Huygens leszállóegységet hat műszerrel szerelték fel a Titán, a Szaturnusz legnagyobb holdjának tanulmányozásr (EGSE) wára. A Huygens 2005. január 14-én landolt a Titán felszínén, a Cassini 2008 júniusában fejezte be a tervezett kezdeti négyéves küldetését a Szaturnusz-rendszer feltárására, az első kiterjesztett küldetést 2010-ben, a Cassini Equinox Missiont nevű második, kiterjesztett küldetés 2017 szeptemberéig tartott. 2017-ben a szondát egy a Szaturnuszhoz nagyon közel pályára vezérelték, és végül a annak légkörében égett el. Ily módon biztosították a Szaturnusz valamelyik holdjának a nem kívánt esetleges megfertőzését a Földről hozott és a 20 éves űrutat túlélő mikrobákkal. Túlzás nélkül állítható, hogy ez a sikeres misszió mérföldkövet jelent az űrkutatás történetében. A CAPS tartalmaz egy ion tömeg-spektrométert (IMS) a pozitív atomi és molekuláris ionok fluxusának fajtafelbontású mérésére az energia/töltés és az apertúra belépési iránya függvényeként; egy ionsugár spektrométert (IBS), amely a pozitív ionok összes fajtájának fluxusát méri az energia/töltés és a belépés iránya függvényeként, valamint egy elektron spektrométert (ELS) az elektronok fluxusának mérésére az energia/töltés és a belépési irány függvényeként. A MAG egy közvetlenül érzékelő műszer, amely a Szaturnusz körüli mágneses tér erejét és irányát méri. A mágneses mezőket részben a Szaturnusz központjában lévő igen forró mag állítja elő. A mágneses tér mérése a mag kutatásának egyik lehetséges módja akkor is, ha túl forró és mély ahhoz, hogy ténylegesen megközelítsük. A magnetométerek közvetlenül érzékelő műszerek, amelyek a szonda környezetében levő mágneses terek erősségét mérik. A MAG-ot egy vektor/skalár hélium magnetométer szenzor, egy fluxus-kapu magnetométer szenzor, egy adatfeldolgozó egység és három tápegység alkotja a működtető szoftverrel és a szenzor elektronikákkal együtt. 08
October 2024
|
  Tudományos műszerek a Cassini orbiteren  A CAPS műszer  A MAG műszer  Űrszonda szimulátor kártyák (Mil1553) |