SGF VEGA mission

Ez az űrmisszió kombinálta a Venus kutatást a Halley üstökös közvetlen vizsgálatával. 1984. december 15 és 21-én két azonos felépítésű űrszonda, a Vega 1 és Vega 2 került fellövésre, 1985. június 11-15-re tervezett megérkezéssel. A Venus közelébe érve és felhasználva a Venus gravitációs erejét, a két szondát átirányították a Halley üstökös felé, 1986. március 6-i megcélzott észleléssel. Az első szonda 1986. március 6-án megérkezett az üstökös közelébe, míg a másik három nappal később jutott el odáig. Az érkezési sebesség 77,7 km/s volt.
    Annak ellenére, hogy a szondákat 100 km-es pontossággal lehetett irányítani, a szondáknak az üstökös magjához mért távolságát csak néhány ezer km-es pontossággal lehetett ismerni. Ez és a porvédelem problémája eredményezte azt, hogy az első szonda kb. 10.000 km-re, míg a második kb. 3.000 km-re repült el a Halley üstökös mellett. A Halley üstökös 76 évenként kerül földközelbe, ezért 1986-ban egyedülálló lehetőség kínálkozott az üstökös műszeres megfigyelésére. A Vega misszió tudományos programja széleskörű nemzetközi együttműködéssel (Szovjetunió, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, NSZK, Franciaország, NDK, Lengyelország és Magyarország) jött létre.
    Az űrszondák 14 kísérletet hordoztak, ezek között volt a képfeldolgozó és követő rendszer (Imaging and Tracking System), az ún. TV System (TVS), amelynek az üstökös magját és környezetét kellett követnie és a felvett képeket feldolgoznia. A TVS egy mozgatható platformon foglalt helyet, és keskeny látószögű kamerát (NAC), egy széles látószögű kamerát (WAC) és processzort tartalmazott. A TVS optikai részeit francia és szovjet tudósok készítették. A WAC-ot a környezet durva behatárolására és a NAC vezérlésére használták. A NAC alapfeladata az volt, hogy felvételeket készítsen az üstökös magjáról és környezetéről, míg a WAC a platformot irányította a kívánt célra. Mindkét kamera 512×576 pixeles CCD detektorokat használt a fókuszálási síkban. A két kamera együttes legnagyobb adatátviteli sebessége 48 kbps volt, ami nem volt elég a CCD-k teljes tartalmának átviteléhez, ezért csak egy 1/10 méretű ablakot tudtak közvetíteni a fényesség központja környezetében. Az expozíciós időt alacsonyan kellett tartani a képhomályosság elkerülésére, ugyanakkor nem lehetett kevesebb 0,01 s-nál a megfelelő érzékenység érdekében. A keskeny látószögű kamera 10.000 km távolságból 200 m-es felbontással fényképezte az üstökös magját. Ezt egy viszonylag nagy sávszélességű (80 nm), 500-1500 nm határok között működő szűrőrendszer tette lehetővé. A WAC szűrője 630 és 760 nm között dolgozott. A NAC fókusztávolsága 1200 mm volt, f/6-os f-számmal és 0,5 fokos látószöggel; a WAC paraméterei 100 mm, f/2 és 4 fok voltak. A kameráknak a tisztán tudományos feladatukon, az üstökös magjának fényképezésén túlmenően információt kellett szolgáltatniuk a szonda trajektóriájáról az üstököshöz képest.
    A KFKI RMKI kutatói fejlesztették, jelenlegi mérnökeink közül többen résztvettek munkában. A TVS elektronikájában két mikroszámítógép foglalt helyet: az egyik a képfelvételt irányította és a Földdel kommunikált (értelmezte a parancsokat és letöltötte az adatokat), míg a másik az üstökös felismerésével és követésével, a platform mozgatásával foglalkozott. Az űrkutatás történetében először fordult elő ez a fedélzeti képfeldolgozás mérési adatai által közvetlenül vezérelt, valósidejű szabályozás. A két számítógép legérzékenyebb és legkritikusabb részeit (memória és óragenerátor) melegtartalékolással alakítottuk ki, és a DPU-ban a követést és a kommunikációt tartalék két tartalék rendszer támogatta. A tartalék rendszererek műszaki megvalósítása eltért a főrendszerben alkalmazottól annak érdekében, hogy egy esetleges tervezési vagy gyártási hiba csak az illető alrendszert bénítsa le és ne az egész rendszert.
    A TVS kb. 1500 képet továbbított a Földre, és ezzel a történelem folyamán először vált lehetővé a Halley üstökös magjának a megfigyelése, amiből az üstökös magjának alakjára, felszínének tulajdonságaira és aktivitására lehetett következtetni. Az üstökösök magját a Naprendszer legősibb, legprimitívebb képződményének tartják, ezért a kutatásuk jelentősen hozzájárul a Naprendszer keletkezésének megismeréséhez.

	Missziók
	A Vega misszió Ez az űrmisszió kombinálta a Venus kutatást a Halley üstökös közvetlen vizsgálatával. 1984. december 15 és 21-én két azonos felépítésű űrszonda, a Vega 1 és Vega 2 került fellövésre, 1985. június 11-15-re tervezett megérkezéssel. A Venus közelébe érve és felhasználva a Venus gravitációs erejét, a két szondát átirányították a Halley üstökös felé, 1986. március 6-i megcélzott észleléssel. Az első szonda 1986. március 6-án megérkezett az üstökös közelébe, míg a másik három nappal később jutott el odáig. Az érkezési sebesség 77,7 km/s volt. Annak ellenére, hogy a szondákat 100 km-es pontossággal lehetett irányítani, a szondáknak az üstökös magjához mért távolságát csak néhány ezer km-es pontossággal lehetett ismerni. Ez és a porvédelem problémája eredményezte azt, hogy az első szonda kb. 10.000 km-re, míg a második kb. 3.000 km-re repült el a Halley üstökös mellett. A Halley üstökös 76 évenként kerül földközelbe, ezért 1986-ban egyedülálló lehetőség kínálkozott az üstökös műszeres megfigyelésére. A Vega misszió tudományos programja széleskörű nemzetközi együttműködéssel (Szovjetunió, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, NSZK, Franciaország, NDK, Lengyelország és Magyarország) jött létre. Az űrszondák 14 kísérletet hordoztak, ezek között volt a képfeldolgozó és követő rendszer (Imaging and Tracking System), az ún. TV System (TVS), amelynek az üstökös magját és környezetét kellett követnie és a felvett képeket feldolgoznia. A TVS egy mozgatható platformon foglalt helyet, és keskeny látószögű kamerát (NAC), egy széles látószögű kamerát (WAC) és processzort tartalmazott. A TVS optikai részeit francia és szovjet tudósok készítették. A WAC-ot a környezet durva behatárolására és a NAC vezérlésére használták. A NAC alapfeladata az volt, hogy felvételeket készítsen az üstökös magjáról és környezetéről, míg a WAC a platformot irányította a kívánt célra. Mindkét kamera 512×576 pixeles CCD detektorokat használt a fókuszálási síkban. A két kamera együttes legnagyobb adatátviteli sebessége 48 kbps volt, ami nem volt elég a CCD-k teljes tartalmának átviteléhez, ezért csak egy 1/10 méretű ablakot tudtak közvetíteni a fényesség központja környezetében. Az expozíciós időt alacsonyan kellett tartani a képhomályosság elkerülésére, ugyanakkor nem lehetett kevesebb 0,01 s-nál a megfelelő érzékenység érdekében. A keskeny látószögű kamera 10.000 km távolságból 200 m-es felbontással fényképezte az üstökös magját. Ezt egy viszonylag nagy sávszélességű (80 nm), 500-1500 nm határok között működő szűrőrendszer tette lehetővé. A WAC szűrője 630 és 760 nm között dolgozott. A NAC fókusztávolsága 1200 mm volt, f/6-os f-számmal és 0,5 fokos látószöggel; a WAC paraméterei 100 mm, f/2 és 4 fok voltak. A kameráknak a tisztán tudományos feladatukon, az üstökös magjának fényképezésén túlmenően információt kellett szolgáltatniuk a szonda trajektóriájáról az üstököshöz képest. A KFKI RMKI kutatói fejlesztették, jelenlegi mérnökeink közül többen résztvettek munkában. A TVS elektronikájában két mikroszámítógép foglalt helyet: az egyik a képfelvételt irányította és a Földdel kommunikált (értelmezte a parancsokat és letöltötte az adatokat), míg a másik az üstökös felismerésével és követésével, a platform mozgatásával foglalkozott. Az űrkutatás történetében először fordult elő ez a fedélzeti képfeldolgozás mérési adatai által közvetlenül vezérelt, valósidejű szabályozás. A két számítógép legérzékenyebb és legkritikusabb részeit (memória és óragenerátor) melegtartalékolással alakítottuk ki, és a DPU-ban a követést és a kommunikációt tartalék két tartalék rendszer támogatta. A tartalék rendszererek műszaki megvalósítása eltért a főrendszerben alkalmazottól annak érdekében, hogy egy esetleges tervezési vagy gyártási hiba csak az illető alrendszert bénítsa le és ne az egész rendszert. A TVS kb. 1500 képet továbbított a Földre, és ezzel a történelem folyamán először vált lehetővé a Halley üstökös magjának a megfigyelése, amiből az üstökös magjának alakjára, felszínének tulajdonságaira és aktivitására lehetett következtetni. Az üstökösök magját a Naprendszer legősibb, legprimitívebb képződményének tartják, ezért a kutatásuk jelentősen hozzájárul a Naprendszer keletkezésének megismeréséhez. 24.March 2015	Vega integrálása az IKI-ben Vega integrálása Bajkonur-ban VEGA szonda műszerei VEGA szonda a Venus utáni állapotban Haley magjáról készített első képek